La maison normande

- Szóval.. megtudhatnám, miért áldozom fel éppen a szabadnapom? És miért utaztam át a fél országon?
- Azt hittem, szeretsz utazni- mondta Jean-Luc.- Csak egy kis kirándulás.
- Kirándulás? Marseilles-Rouen.. nem éppen a "kis vasárnapi kiruccanás"kategória.
- Jaj, Aurore, ne duzzogj már. Mindjárt ott leszünk.
- Fél órája is majdnem ott voltunk már. Mellesleg ezt a házat már láttam. Vagy háromszor.
- Jó. Ünnepélyesen elismerem, hogy eltévedtem. Tudom, hogy valahol itt kell lefordulni..
- Hú, Jean-Luc, ezt egyszer elsüthetnéd.. "Kedves utasaink, sajnos ma New York helyett Moszkvába repülünk, Grönlandnál rossz irányba kanyarodtam.."
- Nagyon jól tudod, hogy a koordinátákat nem én adom ki, hanem a légiirányítás, és nem is Grönland felé, mert ott.....
- Vicceltem, Jean-Luc! Hahó! V-IC-C!
- Rettenetesen humoros vagy, édes. És most varázsold ki istennői termeted a kocsiból, megérkeztünk.

Zöld pázsit, olyan friss és haragoszöd, amilyen csak tavasszal szokott lenni. Tulipánok -sárga, piros virágkelyhek bólogatnak felénk. A ház földszintes, fehér falai vannak, fa megersítéssel, mint az itteni házak többségének. A zsalugáterek csukva- aludni látszik a délutáni napsütésben.

-Tetszik?
-Nagyon szép.
- Aurore..én arra gondoltam, ide fogok költözni. Csendes kis vidéki élet, hosszú vacsorák nyári estéken, ilyenek.. Van...van benn egy kandalló is..
- Jean-Luc..
- Ne szakíts félbe, ezt a részt sokat gyakoroltam a tükör előtt. Szóval, Aurore.. én arra gondoltam.. hogy..hogy megkérlek, gyere, és költözz ide velem.. igen. Ez az, aminek látszik. Várj,mindjárt letérdelek, de átkozottul vizes a fű..

Hát ennyi. Egy régi ház, zsalugáterekkel, valahol Rouen külső részén.
Vissza kell mennem,és ki kell nyitnom azokat a zsalugátereket. Be kell gyújtanom a kandallóba. Otthon. Otthont kell csinálnom, neki, nekünk.

3/12/2009 10:33:00 du.