A kamaszkor rosszabb, mint az egyiptomi tízcsapás, ez biztos. Egy ötévesbe több belátás szorul, mint egy sértődött tizenévesbe!
És nem kell elővenni a szólamokat- én nem voltam ennyire rémes, világosan emlékszem. Igen, tudom, volt az a kínos ügy azokkal a cigikkel, de ha velem szakított egy fiú, én három hétig bőgtem, és a világirodalom legrosszabb szerelmes verseit írtam..
És ha a kisasszony annyira felnőtt, és tudja, mit csinál, akkor viselkedjen is úgy, mint egy felnőtt. A fürdőbe zárkózás meg a világgámenés nem egy érett személyiség ismérvei. Tudod, ha nem húznád úgy fel a csinos orrocskád, nem lenne az embernek ingerenciája, hogy szúrjon rajtad egy picit..
Istenem, mit vétettem ellened? Ésmost nem az ágakat értem, hanem a három kis istencsapását, az egyik állandóan csokit enne, a másiknak szőr nő a fülében, a harmadiknak meg mélyebb a lelki élete, mint a Mariana-árok.
Nekem van ugyan tapasztalatom nehezen kezelhető emberekkel, de sajnos itt nem megyoldás a "hozzak esetleg egy kis üdítőt"-szólam, és nincs mentőmellény az ülés alatt.
Noémi, légy oly kedves, ne duzzogj.

És persze a legrosszabb, hogy a végén mindig a szülők kérnek bocsánatot megbántott magzatjaiktól, mert ha nem, akkor a csemete harmincas éveit méregdrága pszichológusok heverőjén agonizálva töltheti.


Vegyek egy pszihológiakönyvet?

Chére Ophélie,

Köszönöm, már egész jól tudom használni az internetet, csak ritkán, mert Jean-Luc nem szereti, ha foglalom a telefonvonalat.
Sajnos Rouenbe eg darabig biztosan nem telepedhetek le; egyszer-egyszer talán bemehetek a városba, de ez Adriantól függ, engedi-e.
cicus, sajnálom, ha nem úgy sült el a Mikulás-ünnepség, ahogy szeretted volna... Ténleg párbaly lesz Laura és Adrian között? Nem tudom, melyikük a nagyobb hülye, ilyesmibe belemenni.. pláne most.. És igenis bunkóság nem enni valakinek a főztjéből. Nem tudom, mi ütött Adrianbe, hogy ilyen cudar kedvében volt; de neki sem lehet most könnyű, és nem tudom, nem bőszítette-e fel valaki, vagy nem kapott-e olyan híreket, amiik kibortották. Bár szerintem ahogy közeledik a január, úgy lesz egyre harapósabb; ne nagyon kerülj az útjába szerintem, úgysem értékeli.


Megpróbálok egyszer meglátogatni titeket, meg Rouenbe is be akarok venni ajándékot venni karácsonyra, ha Adrian engedi, akkor találkozhatunk.

gros bis

auroe

- Szóval.. megtudhatnám, miért áldozom fel éppen a szabadnapom? És miért utaztam át a fél országon?
- Azt hittem, szeretsz utazni- mondta Jean-Luc.- Csak egy kis kirándulás.
- Kirándulás? Marseilles-Rouen.. nem éppen a "kis vasárnapi kiruccanás"kategória.
- Jaj, Aurore, ne duzzogj már. Mindjárt ott leszünk.
- Fél órája is majdnem ott voltunk már. Mellesleg ezt a házat már láttam. Vagy háromszor.
- Jó. Ünnepélyesen elismerem, hogy eltévedtem. Tudom, hogy valahol itt kell lefordulni..
- Hú, Jean-Luc, ezt egyszer elsüthetnéd.. "Kedves utasaink, sajnos ma New York helyett Moszkvába repülünk, Grönlandnál rossz irányba kanyarodtam.."
- Nagyon jól tudod, hogy a koordinátákat nem én adom ki, hanem a légiirányítás, és nem is Grönland felé, mert ott.....
- Vicceltem, Jean-Luc! Hahó! V-IC-C!
- Rettenetesen humoros vagy, édes. És most varázsold ki istennői termeted a kocsiból, megérkeztünk.

Zöld pázsit, olyan friss és haragoszöd, amilyen csak tavasszal szokott lenni. Tulipánok -sárga, piros virágkelyhek bólogatnak felénk. A ház földszintes, fehér falai vannak, fa megersítéssel, mint az itteni házak többségének. A zsalugáterek csukva- aludni látszik a délutáni napsütésben.

-Tetszik?
-Nagyon szép.
- Aurore..én arra gondoltam, ide fogok költözni. Csendes kis vidéki élet, hosszú vacsorák nyári estéken, ilyenek.. Van...van benn egy kandalló is..
- Jean-Luc..
- Ne szakíts félbe, ezt a részt sokat gyakoroltam a tükör előtt. Szóval, Aurore.. én arra gondoltam.. hogy..hogy megkérlek, gyere, és költözz ide velem.. igen. Ez az, aminek látszik. Várj,mindjárt letérdelek, de átkozottul vizes a fű..

Hát ennyi. Egy régi ház, zsalugáterekkel, valahol Rouen külső részén.
Vissza kell mennem,és ki kell nyitnom azokat a zsalugátereket. Be kell gyújtanom a kandallóba. Otthon. Otthont kell csinálnom, neki, nekünk.

Ha tudtam volna.. Csipkerózsika felébredt száz év után, és a királyfival megtartják a hetedhét országra szóló lagzit. Ehelyett Csipkerózsika átvágja magát a tüskerengetegen, de a királyfi feleségül vette a gonosz mostohanővért...
És most itt vagyok, egy csonka családdal, ami az enyém is lehetett volna- sőt, az enyémnek kellene lennie!
Egy apával, aki kétszeresen gyászolja az elveszett szerelmét, és aggódik a lányáért.
Egy kislánnyal, aki azt hiszi, én vagyok a gonosz tündér, aki elvitte az anyukáját...

Jean-Luc.. azért még hátha rendbejönnek köztünk a dolgok. Türelem kéne. Meg idő. De egyikből sincs semennyi..