Tárnicsszeműt napok óta nem láttam. Már hiányzik az egyenes háta, a csalafinta mosolya, ahogy rám kacsint, aztán közli, hogy ehhez még fiatal és ártatlan vagyok. Holló elrepült messzire a szerelmével együtt, mert a Világvégét hátha úgy túléli.
Porcelánbabát Tárnicsszemű őrzi a titkával együtt.
Mesét mondok.
Volt egyszer egy város, békés és boldog, kívül a rengeteg-nagy Erdőn, az Óperencián innen. Volt királya, négy is. Négy uralkodó őrizte nyugalmát, és fogadta az Elveszetteket. Száz éven keresztül semmi komolyabb nem zavarta meg az Elveszett Királyságot, ám egy nap kiderült, hogy vége a Bő Száz esztendőnek, és a Szűkek következnek.
Összegyűlt a Négy Király, és megállapodtak abban, hogy mindegyik azt teszi, amihez a legjobban ért. Viola-Királynő menekülést tervezett, a Harag Ura felemelte öklét, azasztalra csapott, és kijelentette, hogy megvédenek mindenkit az utolsó lehelletükig, a többiek elfuthatnak, az Öregasszony gépéleteivel a fiait küldte segítségnek. A negyedik uralkodó csöndben ült. Annyit mondott, hogy megteszi, ami tőle telik, csak ne kérdezzék. Bár nem tetszett ez a többieknek, mégis azt mondták, legyen úgy, és nem ellenőrzik, ahogy eddig.
Telt-múlt az idő, és újabbak tévedtek az Elveszett városba. Felbukkant a Boszi, aki először ellopta a Fémből Gyúrt Srác szívét, aztán összeveszett a Kalapos uralkodóval, és párbajt vívtak egymással. A Boszi vesztett, és megesküdött, hogy életéért cserébe segít az Elveszett Királyságon. Az Uralkodók ezt elfogadták. Legalábbis hárman, mert a negyedik, a Kalapos Király szívéből nem tűnt el a gyűlölet a boszorkány iránt.
A Fémből Gyúrt Srác szomorú volt - a szívét összetörték, és teljesen feleslegesnek érezte magát. Aztán egyszer csak rászólt az Öregasszony:
- Szedd össze magad, vagy seggbe leszel rúgva!
Az éteri hang aztán meggyőzte a Srácot, hogy ideje új életre kelni. Összejövetelt szervezett hát, hogy a világvégére készülő elveszettek beszéljenek egymással, kikapcsolódjanak és szórakozzanak egy kicsit.
Itt újra találkozott Boszival, aki elárulta neki, hogy vagy a Kalapos Király, vagy az ő gyermekét hordja a szíve alatt. A Fémsrác szíve megtelt örömmel és aggodalommal - örömmel, hisz csoda, hogyha az Elveszetteknek lehet gyermekük, és aggodalommal, hiszen veszélyes idők járnak a Birodalomra, ilyenkor nem jó gyermekkel viselősnek lenni. Boszi elmesélte, hogy az egyik újonnan érkezett elveszettel együtt belopóztak a Kalapos Király kastélyába, és elolvastak egy tiktos fóliánst, amiből fény derült az átka mibenlétére.
Mert Boszi áldása átok is egyben, az Éj Úrnő szőtte bele a sorsába, amikor édesapját elrabolta. Az átok szerint szerelmre gyúlnak iránta az elveszett férfiak, és az ő szíve is lángra lobban, ha velük találkozik. Hát ezért utasította a Fémből Gyúrt Srác szerelmét! Ettől könnyebb lettt mindkettőjük szíve, és örök barátságot fogadva váltak el.
Aztán a Fémből Gyúrt Srác a Fehér lánnyal távozott, új érzésekkel szívében.
--
Ez csak a mese eleje, majd folytatom - a sötét árnyék, ami az Elveszett Városra borult, elkezdte megmérgezni az itt élők lelkét...
2 responses to "Fémből Gyúrt srác weblogja"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
omg
Kitartás Fémfiú, én nektek szurkolok! Vannak boldog végű mesék is, hátha ez az lesz...
...
Gratulálok!!! bármelyikőtöknek is ;)
azért futok pár kört, mennyire megtalálható a blog, nehogy baj legyen :D
köszi... hallom, nektek is jutott a jóból :( de ezek szerint te jól vagy...? hallod-e, dobhatnál rám mélt.