skip to main | skip to sidebar
Perdu en Rouen
RSS

az elveszettek meséje

NPC, Sévere 0 hang szólt

Egy hete volt a buli, és ma sikerült berúgnom - egész délután ittunk... illetve.

A Kalapos Király, a Boszi meg a Fémből Gyúrt Srác a tanácskozást követően koccintottak párat az ügyre. A Jó Ügyre, legyen az bármi.

Előtte az Uralkodók és hű csatlósaik arról tárgyaltak, hogyan is menthetnék meg az Elveszett Várost. A Kalapos Király eléjük tárta (majdnem) minden tervét, és egy ősi legendára is fényt derített. A Fémből Gyúrt Srác kényszerűségből kerül a tanácskozásra, nem lévén rajta kívül senki más, aki az ÖregAnyánk mellett segédkedhetett volna. Mindannyiuk meglepetésére Boszi a Kalapos Király oldalán foglalt helyet.

A legendák szerint száz esztendővel ezelőtt kötöttek egy szövetséget egy hatalmas szellemmel, aki azóta védelmezte az Elveszett várost a betolakodóktól. Mert, előtte a rettegett Éj uralkodója rendszeresen feldúlta és fosztogatta a királyságt, elrabolta vagy megölte annak lakóit, és csak sivár pusztaságot hagyott maga után. Ezt akarták elkerülni a szövetséggel.
A szövetség áldozatot kívánt: a szellem halandó leányt követelt magának. Akkoriban csak ketten voltak a királyságban, akik tudtak erről, egy fiatal leány és egy Sziromlovag - aki később a Kalapos Király lett. Ők magukra vállalták az áldozat súlyát, hogy megmenthessék mindazokat, akik életben maradtak a támadások közepette. Megtették, amit megkellett, de a szellem étvágya megnőtt, és nem volt neki elég többé a halandó - a fiatal elveszettett követelte magánák.

Így mentették meg a túlélőket, és így nyert védelmet száz esztendőre az Elveszettek városa.

A Kalapos Király elárulta, ez az út most is nyitva áll: de a szellem követelése oly szigorú lett, hogy mindösszesen egyetlen leány felelt meg a feltételeknek - a Macskalány, aki nemrégen ért vissza az Óperencián túlról, és lélekben még igen fiatal, és ártatlan. Ő ugyan tiszta szívvel felajánlotta magát áldozatul, de a Kalapos Király nem kívánt egyedül dönteni a leány sorsáról, ezért hívta össze a tanácsot.

Mindenki felszólalt, ki ellene, ki mellette, de senki nem volt képes azt mondani, hogy tegye meg. A végeredmény mégis az lett, hogy ha a Kalapos Király úgy dönt, hogy elfogadja az áldozatot, akkor tegye.
--

Kurvaélet. Még mindig elfog az idegesség ha erre gondolok.


2/10/2010 05:14:00 du.



0 responses to "az elveszettek meséje"


Megjegyzés küldése

Rouen hangjai:

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

    Labels

    • Aurore (4)
    • David Fournier (2)
    • Jean-Baptiste Billout (7)
    • Micha (3)
    • Noémi (3)
    • NPC (9)
    • Ophelie (6)
    • Ősz Udvar (1)
    • Rouen (4)
    • Sévere (4)
    • Tél Udvar (2)

    Blog Archive

    • ►  2014 (1)
      • ►  november (1)
    • ►  2013 (4)
      • ►  november (2)
      • ►  január (2)
    • ►  2012 (4)
      • ►  június (1)
      • ►  április (1)
      • ►  február (2)
    • ►  2011 (1)
      • ►  november (1)
    • ▼  2010 (6)
      • ►  november (2)
      • ►  október (1)
      • ▼  február (2)
        • az elveszettek meséje
        • Fémből Gyúrt srác weblogja
      • ►  január (1)
    • ►  2009 (21)
      • ►  december (3)
      • ►  november (1)
      • ►  október (4)
      • ►  április (5)
      • ►  március (8)

Copyright © All Rights Reserved. Perdu en Rouen | Converted into Blogger Templates by Theme Craft