Egy hete volt a buli, és ma sikerült berúgnom - egész délután ittunk... illetve.
A Kalapos Király, a Boszi meg a Fémből Gyúrt Srác a tanácskozást követően koccintottak párat az ügyre. A Jó Ügyre, legyen az bármi.
Előtte az Uralkodók és hű csatlósaik arról tárgyaltak, hogyan is menthetnék meg az Elveszett Várost. A Kalapos Király eléjük tárta (majdnem) minden tervét, és egy ősi legendára is fényt derített. A Fémből Gyúrt Srác kényszerűségből kerül a tanácskozásra, nem lévén rajta kívül senki más, aki az ÖregAnyánk mellett segédkedhetett volna. Mindannyiuk meglepetésére Boszi a Kalapos Király oldalán foglalt helyet.
A legendák szerint száz esztendővel ezelőtt kötöttek egy szövetséget egy hatalmas szellemmel, aki azóta védelmezte az Elveszett várost a betolakodóktól. Mert, előtte a rettegett Éj uralkodója rendszeresen feldúlta és fosztogatta a királyságt, elrabolta vagy megölte annak lakóit, és csak sivár pusztaságot hagyott maga után. Ezt akarták elkerülni a szövetséggel.
A szövetség áldozatot kívánt: a szellem halandó leányt követelt magának. Akkoriban csak ketten voltak a királyságban, akik tudtak erről, egy fiatal leány és egy Sziromlovag - aki később a Kalapos Király lett. Ők magukra vállalták az áldozat súlyát, hogy megmenthessék mindazokat, akik életben maradtak a támadások közepette. Megtették, amit megkellett, de a szellem étvágya megnőtt, és nem volt neki elég többé a halandó - a fiatal elveszettett követelte magánák.
Így mentették meg a túlélőket, és így nyert védelmet száz esztendőre az Elveszettek városa.
A Kalapos Király elárulta, ez az út most is nyitva áll: de a szellem követelése oly szigorú lett, hogy mindösszesen egyetlen leány felelt meg a feltételeknek - a Macskalány, aki nemrégen ért vissza az Óperencián túlról, és lélekben még igen fiatal, és ártatlan. Ő ugyan tiszta szívvel felajánlotta magát áldozatul, de a Kalapos Király nem kívánt egyedül dönteni a leány sorsáról, ezért hívta össze a tanácsot.
Mindenki felszólalt, ki ellene, ki mellette, de senki nem volt képes azt mondani, hogy tegye meg. A végeredmény mégis az lett, hogy ha a Kalapos Király úgy dönt, hogy elfogadja az áldozatot, akkor tegye.
--
Kurvaélet. Még mindig elfog az idegesség ha erre gondolok.
Tárnicsszeműt napok óta nem láttam. Már hiányzik az egyenes háta, a csalafinta mosolya, ahogy rám kacsint, aztán közli, hogy ehhez még fiatal és ártatlan vagyok. Holló elrepült messzire a szerelmével együtt, mert a Világvégét hátha úgy túléli.
Porcelánbabát Tárnicsszemű őrzi a titkával együtt.
Mesét mondok.
Volt egyszer egy város, békés és boldog, kívül a rengeteg-nagy Erdőn, az Óperencián innen. Volt királya, négy is. Négy uralkodó őrizte nyugalmát, és fogadta az Elveszetteket. Száz éven keresztül semmi komolyabb nem zavarta meg az Elveszett Királyságot, ám egy nap kiderült, hogy vége a Bő Száz esztendőnek, és a Szűkek következnek.
Összegyűlt a Négy Király, és megállapodtak abban, hogy mindegyik azt teszi, amihez a legjobban ért. Viola-Királynő menekülést tervezett, a Harag Ura felemelte öklét, azasztalra csapott, és kijelentette, hogy megvédenek mindenkit az utolsó lehelletükig, a többiek elfuthatnak, az Öregasszony gépéleteivel a fiait küldte segítségnek. A negyedik uralkodó csöndben ült. Annyit mondott, hogy megteszi, ami tőle telik, csak ne kérdezzék. Bár nem tetszett ez a többieknek, mégis azt mondták, legyen úgy, és nem ellenőrzik, ahogy eddig.
Telt-múlt az idő, és újabbak tévedtek az Elveszett városba. Felbukkant a Boszi, aki először ellopta a Fémből Gyúrt Srác szívét, aztán összeveszett a Kalapos uralkodóval, és párbajt vívtak egymással. A Boszi vesztett, és megesküdött, hogy életéért cserébe segít az Elveszett Királyságon. Az Uralkodók ezt elfogadták. Legalábbis hárman, mert a negyedik, a Kalapos Király szívéből nem tűnt el a gyűlölet a boszorkány iránt.
A Fémből Gyúrt Srác szomorú volt - a szívét összetörték, és teljesen feleslegesnek érezte magát. Aztán egyszer csak rászólt az Öregasszony:
- Szedd össze magad, vagy seggbe leszel rúgva!
Az éteri hang aztán meggyőzte a Srácot, hogy ideje új életre kelni. Összejövetelt szervezett hát, hogy a világvégére készülő elveszettek beszéljenek egymással, kikapcsolódjanak és szórakozzanak egy kicsit.
Itt újra találkozott Boszival, aki elárulta neki, hogy vagy a Kalapos Király, vagy az ő gyermekét hordja a szíve alatt. A Fémsrác szíve megtelt örömmel és aggodalommal - örömmel, hisz csoda, hogyha az Elveszetteknek lehet gyermekük, és aggodalommal, hiszen veszélyes idők járnak a Birodalomra, ilyenkor nem jó gyermekkel viselősnek lenni. Boszi elmesélte, hogy az egyik újonnan érkezett elveszettel együtt belopóztak a Kalapos Király kastélyába, és elolvastak egy tiktos fóliánst, amiből fény derült az átka mibenlétére.
Mert Boszi áldása átok is egyben, az Éj Úrnő szőtte bele a sorsába, amikor édesapját elrabolta. Az átok szerint szerelmre gyúlnak iránta az elveszett férfiak, és az ő szíve is lángra lobban, ha velük találkozik. Hát ezért utasította a Fémből Gyúrt Srác szerelmét! Ettől könnyebb lettt mindkettőjük szíve, és örök barátságot fogadva váltak el.
Aztán a Fémből Gyúrt Srác a Fehér lánnyal távozott, új érzésekkel szívében.
--
Ez csak a mese eleje, majd folytatom - a sötét árnyék, ami az Elveszett Városra borult, elkezdte megmérgezni az itt élők lelkét...